3.rész :]

~Ne haragudjatok, hogy ilyen későre hozom a részeket...de nincs nagyon időm írni:D ...de most megpróbálok egyre többet...és légyszi írjatok hozzászólásokat is ,hogy tudjam,hogy milyenek lássátok az oldalt.na nem húzom tovább a szót... kezdődjön a következő rész.:]

Itt vagyok kint az esőben, meg mindig a képzeletemmel játszadozva...nincs itt Mark, nincs csók.

Hívnom kéne taxit de a telefonom lemerült, és pénz sincs nálam.Itt ülök egyedül... az eső cseppek az arcomat simogatják, ráz a hideg...a könnyeim az eső esésével hullanak..Pörög az agyam minden hülyeségen.. de mindegyik gondolatomban ott szerepel egy név ..az a név amit sosem fogok elfelejteni ...

Annie szemszöge:

-Steven ne csináld már, nem az én hibám hogy én lettem a bálkiralynő és Mark a bálkirály- mondtam az ideges és féltékeny Steven-nek. Én nem ezt akartam, azt akartam hogy ha én leszek a bálkirálynő akkor ő legye a bákirály...de ezt ő nem érti meg.

-De akkor is minek kellet olyan közel lenni egymáshoz tánc közben...egyáltalán minek is kellett vele táncolni?Nyugodtan mondhattad volna hogy nem akarsz vele táncolni és akkor most nem tartanánk itt.. én hülye egésznap azokat a kurva gyertyákat rendezgettem neked,még Katie is besegített azzal, hogy feltartott és ez a hála?
-Helló srácok! Nem láttátok ..- mire befejezte volna a mondatát Steven ütött egy erőset az öklével az arcára
-Uristen-mondtam ijedten!
-Hogy te mekkora egy barom vagy!Előbb is elmondhattad volna hogy a csajomra buksz te görény!Tudod esélyed sincs nála... ő engem szeret.-mondta Steven dühösen

-Nyugodj le haver-szólalt meg Mark nehezen az arcát fogva

-Te engem ne nyugtatgass!-mondta Steven majd elviharzott.

 Odamentem Mark-hoz.Huha...elég nagyot ütött Steven
-Neharagudj rá...tudod milyen féltékeny típus.
-Ja tudom...de igaza van-meredten néztem rá..most ezzel arra céloz hogy bejövök neki?-mármint én is féltékeny lennék ha a barátnőm mással táncolna

-Neked van barátnőd???

-Őőm..hát az csak is rám tartozik-mondta

-Te eszednél vagy??Mi a francért viselkedtél úgy Katie-vel és hívtad el a bálba ha van már valakid??-kérdeztem dühösen

-Katie a legszebb lány a suliból és Isabelle nem tudott eljönni.Tényleg hol van Katie?-egy szót sem szolva, dühösen eljöttem és elkezdtem keresni Katie-t és Stevent... egyiket se találtam meg, nem nagy csoda ebben a nagy tömegben.Visszamentem Markhoz hogy jöjjön ő is segíteni... látszólag nagyon agyalt valamint

-Te most velem jössz és szépen megkeressük Katie-éket-magammal húztam Markot majd elkezdtük ketten keresni

-Menjünk a bárbulthoz lehet, hogy ott lesz valamelyik-mondta Mark.. igaza is volt, Steven ott üldögélt egy széken. 

        Remélem nem rúgott be.. áh hogy lehetek ilyen hülye, igaza van Stevennek nem kellet volna táncoljak, de azt hittem muszáj, milyen egy végzős bál nyitó tánc nélkül?Én szeretem Stevent és mekkora hülyeség lenne már ha Mark tetszene akkor nem járnék Stevennel.És mi lessz ha Katie megtudja, hogy Marknak barátnöje van. Katie most biztos nagyon haragszik rám.. elrontottam mindent.

Egyre közelebb mentünk Stevenhez de akkor a tömeg hogy alig lehet közlekedni, hát igen... ez a végzős bál,

itt mindenki kitombolja magát még az is akinek nem sikerült az éretségi. Nekem egyáltalán nincs most bulizhatnékom.

Valahogy odaértünk Stevenhez

-Na végre megvagy-mondtam megkönzebbült hangon

-Áh látom jól összeszoktatok-józan volt még szerencsére 

-Steven ne kezd-szóltam rá haragosabban-én csak téged szeretlek értsd már meg, nélküled nem lennék az aki vagyok.Ha nem bocsájtanád ezt meg nekem és emiatt a félreértés miatt szakítanánk én azt nem bírnám ki-már sírva mondtam ezeket a szavakat

-Na gyere ide és ne sírj-mondta Steven majd megölelt.Letöröltem a könnyeim és megkönnyebűltem, mostmár csak Katie-t kell előkeríteni

Katie Szemszöge:

Annyi idő eltelt és én még mindig itt ülök sírva...Egyszer csak ki jön az ajtóból egy lány cigivel a kezében

-Hát te?jól vagy??-jött oda hozzám

-Őőm hello, persze-letöröltem a könnyeim, kifújtam az orrom és felálltam-Katie Stonrow vagyok-tettem hozzá még egy erőltetett mosolyt ami nem sikerült túl jól.

-Hello én Henriette vagyok..és nem úgy tűnik, hogy jól vagy.. gyere menjünk be a fürdőbe és rendezd el magad-így is tettünk, közben beszélgettünk és megtudtam róla, hogy nem ebbe a suliba jár csak a barátja Jack és hogy hárman jöttek ide az egyik haverjukkal.

-Na kész is vagyok- mondtam mosolyogva-csak a ruhám teljesen elvan ázva és teljesen piszkos

-Azt látom-nevetett-na ne agodj én hoztam pótruhát ..minden bulira viszek és úgy látom egy a méretünk

-Áá szerintem jobb lessz ha hazamegyek, de azért köszi, hogy segiteni akartál

-Szó sem lehet róla.. Ez az utolsó napod ebben a suliban.. ezt kikell élvezni-igaza van, semmi kedvem sincs n hazamenni.. nincs otthon senki és nem is csinálnék mást csak álomba sírnám magam ..mondjuk bulizhatnékom sincs és szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de ez a nap csak egyszer van egy életben még lehetek sokat egyedül. 

Bólintottam egyet Henriette-nek

-Na azért-mosolygott- most akkor megyek és elveszem a táskám... te várj meg itt

-Oké

      Henriette kiment és megint rámtört a sírhatnék, de visszafogtam magam és nem sírtam...de akkor se hiszem el, hogy a legjobb barátnőmet szereti.. és hogy Annie átvert.. engem is Stevent is.

Már egy jó ideje áltam a tükör előtt és magamat néztem és azon gondolkoztam, hogy hogy vagyok ilyen szerencsétlen, hogy semmi se jön össze nekem, gondolat menetemből Henriette szakított ki

-Neharagudj, hogy megvárattalak 

-Semmi baj-mosolyogtam.

Átnyújtotta a ruhát ami nagyon szép volt és pont az én méretem.Nagyon jóba lettem Henriette-el nagyon kedves lány

-Nagyon szépen köszönöm, nem tudom, hogy hogy hálajjam meg

-Csak mond el hogy miért sírtál odakint?

-Hát egy fiú miatt... de azt majd elmondom máskor jó most nincs kedvem róla beszélni, holnap délután van valami programod?

-Délután elmegyünk Jack-el és Collin-nal moziba..nincs kedved  velünk jönni?

-De persze mehetek-mosolyogtam.Bár még mindig nem volt jókedvem de nem akartam Henriette kedvét is elvinni.Elkészültem és kimentünk a fürdőből.

ő itt Henriette